Szülinapi elmélkedő

Fantasztikus élményben volt részem pénteken, amikor benéztem a Creppy 11. szülinapi partijára a PalacsintaHázba.

A felszolgáló barátaim sürögtek, forogtak, mire észrevettek volna, már a pince egyik távoli zugában álltam és vártam a műsort.

A tulajdonosi köszöntő elgondolkodtatott. Jelen voltam az úton, végig kísértem a PalacsintaHáz fejlődését. Ott voltam a kezdeteknél, a nehézségek könnyeit együtt töröltük, az első apró sikereknek együtt örültünk. 

A tapasztalatok mind a testünkbe épültek, eggyé váltak velünk, az azokból levont konzekvenciák vittek előre folyamatosan. Rengeteg arc jött s ment, különféle embereket volt szerencsénk megismerni, azonban a mag maradt meg csupán. Aki kitart, azokat most is látom a Creppy körül és boldog vagyok tőle. Mert az ő erejük és kitartásuk tartja mozgásban a Creppy gépezetét.

Tovább olvasom
Creppy Élmény

Egyedül ülök a teraszon, a felszolgálók által hozott plédbe burkolva a hátam. Tekintettel a tíz fok környéki hőmérsékletre, nem sokan választották ma este a Creppy PalacsintaHáz teraszát rajtam kívül. Ez viszont jó nekem, mert míg a pincében és az emelten mulat a tömeg, én nyugodtan mélyedhetek el a gondolataimban.

Szóval, itt ülök, szürcsölök egy mennyei kókuszos forró csokit és várok a rendelésemre, miközben a vendégeket figyelem. Érdekes dolgok jutnak eszembe. Mindenféle-fajta ember jön a Creppybe, ki ezért, ki azért. Van, aki egy különleges randevútól vár szerelmet, van, aki megerősíteni jön azt. Egy-kettő családi eseményt ünnepelni jön, más céges rendezvényen, vagy baráti összejövetelen vesz részt. Persze számtalan csak úgy, a jó kaja és hangulat kedvéért ül be ide. Jönnek a városból, a környékbeli és távolabbi településekről és igazán messziről, akár az ország másik végéből, de néhányan külföldről is.

Egy szó, mint száz, népszerű a Creppy. Népszerűvé, mondhatni Miskolc egyik névjegyévé vált az elmúlt években. Rengeteget hallottam mostanában ide látogatóktól, hogy a Creppy meglátogatása benne volt az öt cél között, amiért idejött. Ez azért nem kis dolog. Megnézni a várat, a kilátót, fürdeni a barlangban, sétálni a bükk függőkertjeiben és enni egy jót a Creppy PalacsintaHázban. Ehhez hasonló listát nem egyszer mondtak már nekem.

Tovább olvasom
Álomtolvajok

A minap a PalacsintaHázban lazítottam egy fenséges Toffee palacsinta társaságában, amikor egy kisfiú szólított meg, akivel hosszas beszélgetésbe elegyedtem az asztalnál.

Diskurzusunk alkalmával a fiú mesélt a sulijáról, haverjairól, közös játékaikról, hogy a lányok néha gonoszak vele, az úszásról és természetesen a terveiről, hogy mi lesz vele, ha nagy lesz. Részletesen elregélte, hogy ő külföldön akar dolgozni, pénzt keresni és családot alapítani. Hozzátette viszont azt is, hogy nem mindenki örül ennek. Felsorolta pár ismerősét, még néhány közeli rokonát is, akik ilyen-olyan indokkal már megpróbálták lebeszélni ezekről, eltéríteni céljaitól.

Tovább olvasom
Beismerő vallomás

Új év, új fogadalmak, új életmód, új irány. Mindegy csak új legyen. Aztán persze megszokjuk majd az újat is, beleszokunk a rutinba és hajtjuk a mókuskereket. Én viszont tényleg szeretnék változtatásokat eszközölni, leginkább itt, a saját interaktív játszóteremen. Ezért ez az évindító blog rendhagyó lesz, Stam Tanker is új megközelítésből mutatkozik be. Hát tessék.

Tovább olvasom
Köszönjük fiúk!

Kedd este 6 órakor elcsendesült az ország nagy része, majd több százezer torokból hangzottak fel himnuszunk sorai. Ami pedig ez után következett, az maga volt a csoda.

A magyar labdarúgó válogatott több évtizedes kínlódás és mélyrepülést követően újra pályára lépett nemzetközi tornán. És nemcsak hogy pályára lépett, úgy játszott, ahogy már nagyon régen nem, csak aki elég idős, az emlékezhet hasonlóra. A meccs pedig egy gyönyörű győzelemmel zárult, 2:0 arányban győzedelmeskedtünk az esélyesebbnek beharangozott osztrák csapatnál.

Tovább olvasom