Január első napja mindig valami új kezdete, valami elindulásának az ideje. Legalábbis rengetegen gondolják így.
Sokan tesznek fogadalmakat, sokan ígérnek, szőnek nagy terveket szilveszter éjjelén, melyek nagy része sajnos már január végére füstbe megy, elillan a lelkesedés. Mégis mi tartja élesen az elhatározásainkat, mi táplálja lelkesedésünket a fakó hétköznapok monotonságában is?
A kiváló minősítéshez hosszú távon kiváló munka szükségeltetik. A fenntartott magas minőség, következetesség, és a folyamatos törekvés a különlegességre meghozza a gyümölcsét. No és persze a rajongás a vendégért és a vendéglátásrért.
Valami elindult a Creppynél évekkel ezelőtt, melyből mára egy országos, sőt határon átívelő ismertséggel bíró étterem és márkanév született, melynek különlegességéért messzi vidékekről is elkirándulnak városunkba vendégeink.
A vendéglátás hihetetlen erőt és vonzerőt tud adni a városnak, mellyel emelhetjük ennek a méltatlanul hátérrbe szorított vidéknek a nimbuszát.
Hát, hajrá minden étterem, vendéglátóhely, legyünk Miskolcikum mindannyian. A Creppy megteszi a magáét!
Fantasztikus élményben volt részem pénteken, amikor benéztem a Creppy 11. szülinapi partijára a PalacsintaHázba.
A felszolgáló barátaim sürögtek, forogtak, mire észrevettek volna, már a pince egyik távoli zugában álltam és vártam a műsort.
A tulajdonosi köszöntő elgondolkodtatott. Jelen voltam az úton, végig kísértem a PalacsintaHáz fejlődését. Ott voltam a kezdeteknél, a nehézségek könnyeit együtt töröltük, az első apró sikereknek együtt örültünk.
A tapasztalatok mind a testünkbe épültek, eggyé váltak velünk, az azokból levont konzekvenciák vittek előre folyamatosan. Rengeteg arc jött s ment, különféle embereket volt szerencsénk megismerni, azonban a mag maradt meg csupán. Aki kitart, azokat most is látom a Creppy körül és boldog vagyok tőle. Mert az ő erejük és kitartásuk tartja mozgásban a Creppy gépezetét.
Egyedül ülök a teraszon, a felszolgálók által hozott plédbe burkolva a hátam. Tekintettel a tíz fok környéki hőmérsékletre, nem sokan választották ma este a Creppy PalacsintaHáz teraszát rajtam kívül. Ez viszont jó nekem, mert míg a pincében és az emelten mulat a tömeg, én nyugodtan mélyedhetek el a gondolataimban.
Szóval, itt ülök, szürcsölök egy mennyei kókuszos forró csokit és várok a rendelésemre, miközben a vendégeket figyelem. Érdekes dolgok jutnak eszembe. Mindenféle-fajta ember jön a Creppybe, ki ezért, ki azért. Van, aki egy különleges randevútól vár szerelmet, van, aki megerősíteni jön azt. Egy-kettő családi eseményt ünnepelni jön, más céges rendezvényen, vagy baráti összejövetelen vesz részt. Persze számtalan csak úgy, a jó kaja és hangulat kedvéért ül be ide. Jönnek a városból, a környékbeli és távolabbi településekről és igazán messziről, akár az ország másik végéből, de néhányan külföldről is.
Egy szó, mint száz, népszerű a Creppy. Népszerűvé, mondhatni Miskolc egyik névjegyévé vált az elmúlt években. Rengeteget hallottam mostanában ide látogatóktól, hogy a Creppy meglátogatása benne volt az öt cél között, amiért idejött. Ez azért nem kis dolog. Megnézni a várat, a kilátót, fürdeni a barlangban, sétálni a bükk függőkertjeiben és enni egy jót a Creppy PalacsintaHázban. Ehhez hasonló listát nem egyszer mondtak már nekem.
A minap a PalacsintaHázban lazítottam egy fenséges Toffee palacsinta társaságában, amikor egy kisfiú szólított meg, akivel hosszas beszélgetésbe elegyedtem az asztalnál.
Diskurzusunk alkalmával a fiú mesélt a sulijáról, haverjairól, közös játékaikról, hogy a lányok néha gonoszak vele, az úszásról és természetesen a terveiről, hogy mi lesz vele, ha nagy lesz. Részletesen elregélte, hogy ő külföldön akar dolgozni, pénzt keresni és családot alapítani. Hozzátette viszont azt is, hogy nem mindenki örül ennek. Felsorolta pár ismerősét, még néhány közeli rokonát is, akik ilyen-olyan indokkal már megpróbálták lebeszélni ezekről, eltéríteni céljaitól.
