
Ki kell mondanom, szar napom volt. Rosszul indult a reggel, de legalább még ocsmányabb volt a folytatás. Mintha minden ellenem esküdött volna össze, a büfés tré reggeli szendvicse, az ízetlen kávé, a túl okos kollégáim, az önmagukat kisbárónak gondoló hivatalnokok és a „jó hírek”, melyek ma értek, illetve szándékos keresztbetételek életem útján. Szóval nem vagyok a leglelkesebb hangulatban.
Ezért is gondoltam, hogy felténfergek estefelé a PalacsintaHázba kiengedni kicsit a gőzt. Gondoltam, erre a napra vigasztalásképpen berendelem az összes kedvencemet és degeszre eszem magam, kiszorítva magamból a szuszt és talán az ideget is.
Azonban ahogy felültem kedvenc palacsinta páholyomba – a PalacsintaHáz kis teraszán – valahogy lelassult a vérkeringésem, pulzusszámom lecsökkent és furcsa gondolatok kezdtek megkörnyékezni.