Rendkívüli hozzáállás

Soha nem tapasztalt és nem kívánt kihívások mutatkoztak be nekünk ebben az évben, az ismeretlentől való félelem szele söpörte utcáinkat. A Koronavírus okozta pandémiás szituáció alapjaiban rengette meg a világ szinte minden szegletét.

Felkészületlenül ért Bennünket? IGEN! Gyorsan csapott le? IGEN! Ismeretlen ellenségként indított világméretű támadást? IGEN!

Nos, a fentiek alapján egy alapvetően vesztes pozícióban, a kilátástalanság mardosásától kísérve álltunk szembe mindannyian a vírushelyzettel, az idegen kórsággal, tévinformációkkal és a halállal.

Szerintem ilyenkor érünk arra a pontra, amikor döntenünk kell! Döntenünk kell, hogy hogyan állunk a szituhoz. Adott egy teljesen új, eddig nem ismert vírus, ami alattomosan támadja az embereket, nem igazán tudva, hogy valójában kire, milyen hatást gyakorol. Adott emellett egy rendkívüli – tudatos és tudattalan - marketing tevékenység, mely félelmet szít ennek ürügyén, néhol hisztériát kelt a témával kapcsolatban. Ennek a két tényezőnek a kombinációja pedig tartósan bénítja az embereket, a félelem okán irányítható nyájjá téve őket.

Nem tagadom a vírus létezését és veszélyét sem. Távol álljon tőlem degradálni a kór hatásait és pusztító erejét. DE! Örökké nem élhetünk reszketve, nem szedálhat le a kétség ereje. Persze én is megteszek mindent, ami a védettségemhez szükséges, vitaminokat szedek, maszkot viselek, ahol kell, fertőtlenítek és nem érintkezek felelőtlenül senkivel. Mindemellett pedig próbálom élni – jelen viszonyokhoz képest – normális életemet. Dolgozom, szórakozok, pihenek, társasági életet élek, edzem a szellemem és a testem egyaránt. Eldöntöttem, hogy mindezt félelem nélkül fogom művelni, hiszen párhuzamosan megteszek mindent, ami ahhoz kell, hogy elkerüljem a vírust. Ha pedig el kell kapnom, akkor ezek által legyen minél erősebb az immunrendszerem, hogy mihamarabb megbirkózhassak vele.

Szóval döntenem kellett és én döntöttem. Eldöntöttem, hogy nem a vírustól való félelem fog irányítani engem, hanem én szabályozom azt, hogy milyen hatást tesz ez rám. Megtanultam elővigyázatosabbnak lenni, de nem esem pánikba. Megtanultam jobban figyelni embertársaimra, de megtartottam a kapcsolataimat. Megpróbálom ennek a helyzetnek is a legjobb oldalát megfogni.

Hogy mi lenne ez? Több időt tudok tölteni a hozzám közel állókkal, az életem tempójának mérséklődésével talán jobban is tudok figyelni rájuk. Jobban értékelek dolgokat, észreveszek olyasmiket is, amit eddig soha. Több időm van magammal törődni, rendbe tenni a gondolkodásomat, lelkemet, hozzáállásomat.  

Én erre koncentrálok és jól érzem magam, mert olyanokat is csinálok ebben a rendkívüli helyzetben, amit addig soha. Például most rendelek egy különleges vacsorát a Creppyből, ami biztos, hogy emlékezetessé fogja tenni az estét.