A gond nyomása

Ki kell mondanom, szar napom volt. Rosszul indult a reggel, de legalább még ocsmányabb volt a folytatás. Mintha minden ellenem esküdött volna össze, a büfés tré reggeli szendvicse, az ízetlen kávé, a túl okos kollégáim, az önmagukat kisbárónak gondoló hivatalnokok és a „jó hírek”, melyek ma értek, illetve szándékos keresztbetételek életem útján. Szóval nem vagyok a leglelkesebb hangulatban.

Ezért is gondoltam, hogy felténfergek estefelé a PalacsintaHázba kiengedni kicsit a gőzt. Gondoltam, erre a napra vigasztalásképpen berendelem az összes kedvencemet és degeszre eszem magam, kiszorítva magamból a szuszt és talán az ideget is.

Azonban ahogy felültem kedvenc palacsinta páholyomba – a PalacsintaHáz kis teraszán – valahogy lelassult a vérkeringésem, pulzusszámom lecsökkent és furcsa gondolatok kezdtek megkörnyékezni.

Úgy döntöttem, letérek a megszokás útjáról, olyan dolgokat fogok ma kipróbálni, amit eddig még soha. Hátha ez majd kiránt a gondjaim nyomása alól valamilyen módon.

Mert hát gondból jutott bőven, összecsaptak a hullámok a fejem felett. Igazságtalannak éreztem a világot velem szemben, azt, ahogy mérte nekem a dolgokat mostanában. Igazságtalannak éreztem az embereket, a rendszert, úgy mindent, mert az is volt valójában és úgy éreztem, hogy mostanában a Jóisten inkább vett, mint adott.

Alapvetően ferde is a rendszerünk, a világrendünk, néha valóban úgy érzi az ember, hogy nem arányos a problémák elosztása a Teremtő, a „nagy Játékos” részéről.

Ahogy az lenni szokott, az ilyen gondolataim általában elém terelik a híreket megcsalt, kisemmizett emberekről, éhező családokról, visszafordíthatatlan betegségben szenvedőkről, akik mind derűs arccal néznek szembe a világgal és mosolyogva küzdenek, tanítanak minket a helyes hozzáállásra.

Ilyen anonim példakép egy barátom is, akinél pár éve gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizáltak. Ő ebbe nem nyugodott bele, azt mondta, hogy tartozik annyival a családjának és önmagának, hogy ne engedje, hogy legyűrje a kór. Kutatott, küzdött, szenvedett, ám mára azt hiszem, megtalálta az ellenszert és boldogabb, mint sok egészséges társa a világban. Erőss Zsolt jut még eszembe, aki műlábbal hódított meg olyan csúcsokat, ahová alig néhányan jutottak csak el. Számtalan hasonló példával szolgál még jelenünk és múltunk is, akik mellett elszégyellem magam, amikor nyavajgok a gondjaim miatt. Egy aprócska különbség van köztünk, ami nekem probléma, számukra kihívás.

A másik gondolatsor, ami pedig parallel módon megjelenik előttem gondjaim erdejében, az értékeim képei. Ahogy rám mosolyog a kis komiszom, ahogy erős támaszként fogja a kezem a jobbik felem, mindig támogató családom, mindannyiunk egészsége.

Mindezeket egybevetve pedig mindig felmerül a kérdés; mis bajod van tulajdonképpen? Ekkorra már annyira törpe méretűek a gondjaim, hogy nem is kell felelnem. Óriási tettvágy és dac buzog bennem ekkor, hogy kihívjam az engem támadó erőket és porrá zúzzam azokat. Mert csak így lehetek teljes. Mert ugyebár, ahogy a nóta szól: „ … addig kell harcolni, amíg élsz … „

Ekkor ittam ki az utolsó kortyot almás Cideremből, ami meglepően finom volt, ahhoz képest, hogy sosem próbáltam még. A főételnek rendelt Dill palacsinta is frenetikus ízélménnyel gazdagított, míg a laza Túróvarázs a végén méltón zárta le a kísérletező estémet.

Most, tele hassal és duzzadó mellkassal ülök a VIP páholyban és pozitívan, harcos attitűddel nézek le a városra. Tudom, hogy kevés olyan erő van, mely legyőzhetne ezen az órán vagy az elkövetkezendőkben, magabiztosan indulok újra csatába a negatívizmus seregei ellen. A problémák olyanok, amilyenné mi tesszük azokat. Egy szélmalomból is ki lehet látni többfejű sárkányt, míg egy gusztustalan képű, bűzös szörnyeteg is lehet pozitív hős.

A PalacsintaHáz különleges atmoszférája ismét kitett magáért, érdemes volt feljönni erre a rövid órára. Tudom, hogy a PalacsintaHáz is rengeteg viharos időszakon, gondterhes éven át küzdött és küzd a mai napig, de itt van, nem adja olcsón a bőrét, és győztesként kerül ki harcaiból, hogy kiszolgálhasson minket nap nap után a legmagasabb színvonalon. Megkaptam így az erőt, amivel tovább mehetek utamon és elkaphatom bárkinek vagy bárminek a tökét, ha keresztbe akarnak tenni nekem. Köszi PalacsintaHáz …