Az Olympos ereje lenyűgözte Palacsinta Patrikot. A felhőkbe burkolódzó hegy szemérmes, titokzatos dáma benyomását keltette benne, megmagyarázhatatlan késztetést okozva annak meghódítására. Megfogadta, hogy távozása előtt felkaptat rá, hátha meglesheti az istenek kertjének kapuját.
Indulása előtti délután ezért nekivágott a hegyi túrának. Egy falubeli öreg szamárháton felvitte egy darabon, majd egy órányi utat követően gyalog folytatta. Szürkülni kezdett már, amikor belesétált a fátyolként a hegyre omló felhőbe. Hűvös szél fújdogált, a látási viszonyok sem voltak túl jók, amikor egy nagyobb rétszerűségre érkezett, melyet gyönyörű zöld gyep borított. A rét füvén egy tünemény, egy meseszép lány sétált vidáman, angyali mosollyal az arcán, fehér selyemruhában. Patrik többször megdörzsölte a szemét, majd összeszedve minden bátorságát odalépett hozzá. A lány látomásszerű volt, mosolya, túlvilági szépsége elvarázsolta őt. Tekintete szinte megbabonázta, mellyel egy idő után már Patrik felszerelését rejtő hátizsákot pásztázta. Patrik szavak nélkül is megértette, mit kíván ez az álomszép nő. Elővette a kellékeit és főzni kezdett. Tudta, hogy valami művészivel, valami lágyan ringó édességgel kell elkényeztetnie ezt a hihetetlen szépséget, ezért a magával hozott friss alapanyagokból mesteri desszertet kreált, egy ízvarázslat Aphrodité palacsintát.
Tálalását követően a tünemény megkóstolta, majd megette az utolsó falatig, köszönetképpen pedig egy misztikus csókot nyomott Patrik szájára, majd belesétált elégedetten mosolyogva a felhő ölelésébe.
Patrik megkövülten, édes mámorban állt egy darabig, tudta, hogy egy istennővel találkozott, akinek elkészítette a legkülönlegesebb édességet, melyet egy ilyen tündér csak kívánhat magának.
