Amerikában egyik kedvenc helyem Colorado zabolátlan vidéke volt, tekintélyt parancsoló hegyeivel, a közöttük betörhetetlen vadlóként vágtázó, kristály tiszta vízű patakokkal. Egyik barangolásom alkalmával a Sziklás hegységben esteledett rám, ahol egy helyi indián törzs falujában találtam menedéket. Itt megismertem egy indián kisfiú történetét, azaz problémáját, amit közös erővel úgy gondolom sikerült örökre megoldanunk.
A főnök sátrában ülhettem le kettesben a fiúval, akit Álomvesztőnek neveztek. Hátizsákomból elkerült alapanyagok felhasználásával sütöttem egy ízletes, gesztenyés-meggyes ízkombinációjú Crazy palacsintát, miközben Álomvesztő elmesélte nekem élete problémáját. Elmondta, hogy óriási elképzelésekkel él, minden reggel határozott célokkal vág neki a napnak, rengeteg dolgot szeretne elérni, megszerezni, meglátni, hihetetlen tervek vannak a fejében. Azonban minden éjjel tolvaj manók osonnak be a sátrába, akik egyszerűen ellopják tőle az álmait. Hiába próbálta elkergetni őket, hiába kérlelte őket, hogy hagyják békén, nem tágítottak. Minden kifundált tervét, kieszelt célját elvitték és soha nem hozták vissza.
Miközben falatoztunk, megnyugtattam, hogy jól ismerem ezt a problémát, magam is találkoztam ezzel a jelenséggel a világ számos pontján már. Ismerem ezeket a szemtelen manókat is, név szerint az egyik Irigy Iván, a másik Lusta Lajos, míg a harmadikat Ráér Ernőnek hívják. El kell fogadni, hogy aki álmokat, célokat tűz maga elé, ezek a manók előbb-utóbb eljönnek hozzá és megpróbálják ellopni azokat.
Azonban a manók ráfaragtak, mert nem tudták, hogy a sors összehoz ezzel a fiúval, akivel közösen kieszeltünk egy frappáns kis tervet az elűzésükre. Előkészültünk az éjjelre hát, melynek befejezéseként egy gőzölgő Toffee palacsintát raktunk a sátor bejárata elé, majd nyugovóra tértünk magabiztos mosollyal.
Másnap elégedetten tapasztaltuk, hogy a manók éjjel újra eljöttek ugyan, de látva felkészülésünket, a jelek szerint hanyatt-homlok elmenekültek mérgükben. Nagy derültségünkre még a kitett, sikamlós karamellel töltött Toffee palacsintába is sikerült bele lépniük, amin szemmel láthatóan mindhárman hanyatt is vágódtak.
A varázslat az volt, hogy papírra vetettük a fiú legfőbb álmait, azokról szóló képeket raktunk mind mellé, leírtuk, hogy mikorra kell elérnie azokat és kitapétáztuk művünkkel a sátor falát. Álomvesztő ahogy felkelt reggel, rögtön az álmaival szembesült a falon, ámulva tapasztalta, hogy nem sikerült sem Irigy Ivánnak, sem Lusta Lajosnak, de még Ráér Ernőnek sem elvinni azokat.
Ezek után ezzel a módszerrel célzott és ért el rengeteg dolgot, jutott el rengeteg helyre, szerzett meg értékes élményeket és tárgyakat, végül örökre elűzte a három gonoszságot. A neve is megváltozott hamarosan, Álomvesztőből Álomnyerőnek hívták azután.
Ja, majd elfelejtettem. Álomnyerő minden elért célját, megvalósított álmát megünnepli, hogy emlékezzen arra, hogy küzdeni kell mindegyikért. És tudjátok mivel, egy-egy mennyei Creppy palacsintával azokból a receptekből, melyeket még tőlem kapott annak idején …
