A szundi funkció minden ébresztőóra alaptartozéka. Marha jó dolog, hogy reggelente nagy kegyesen hagy még pár percre visszaaludni a vekker. Milyen jó is ez!!! Az a „néhány perc” pedig szinte minden esetben kilenc, legyen szó mechanikus ébresztőóráról, elektronikusról vagy egy okostelefonról vagy arra letölthető alkalmazásról. De vajon miért éppen kilenc percet enged? Ez a kérdés!
A szundi gomb az órán nem is olyan régi találmány: az első ilyen vekkert 1956-ban dobta piacra a General Electric, amit a reklámkampányban „a világ leghumánusabb ébresztőórája” szlogennel igyekeztek eladni. Érdekes módon a dolog nem lett azonnal nagy siker – ahogy az általában lenni szokott az eredményes dolgokkal - csak három évvel később kapcsolt a konkurencia, hogy le kellene másolni ezt a funkciót, aztán a hatvanas években kezdett el igazán elterjedni, és végül az olcsó digitális órák világhódításával lett alapfunkció mindenhol.
Az első szundi is kilenc perc alvást engedélyezett a második ébresztő előtt. Eredetileg tíz percre tervezték a dolgot, de a mérnökök számára a kilencperces késleltetést egyszerűbb volt megvalósítani, ez sokkal kevesebb plusz mechanikus alkatrészt igényelt a már meglevő óraszerkezethez. Mire megjelentek a digitális („kvarc") órák, ahol a mechanikus korlátok eltűntek, és bármennyi plusz szundi beprogramozása ugyanannyi energia lett volna, a gyártók teljesen természetesnek vettéka 9 perces időt, és nem is gondolkodtak a megváltoztatásán.
Az okostelefonos ébresztő alkalmazásoknál ugyan néha feltűnik plusz funkcióként, hogy még ezt is a kedvünk szerint változtassuk, de alapvetően a hagyománytisztelet, illetve a megszokás - ami például a mechanikus írógépek korszaka ótaéletben tartjaa billentyűzeteken a QWERTYUIOP kiosztást - a mai napig megtartotta a 9 perces reggeli plusz szundi idejét.
Ezt a rejtélyt is megfejtettük és ennek sem volt bonyolult magyarázata. Mi legyen a következő?
