Szicília ízei az Avason

Szicíliában az Etna kürtője éppen nyugodt volt, a nyári nap sugarai édesen simogatták a vulkán oldalát, amikor arra barangoltam és elértem Bonte városát.

Egy mosolygós, középkorú, farmer kinézetű, bajuszos fickó vett fel a furgonjára, aki bevitt a városba, ahol hálám jeléül meghívtam egy igazi olasz feketére. A kávéhoz óriási meghökkenésemre amarettini mandulás csókokat szolgáltak fel, melyek azonnal elvarázsoltak. Újdonsült barátom, Francesco pedig elmesélte, hogy városuk leghíresebb portékája a pisztácia, a családjának is van néhány pisztácia fája, melynek a szürete épp most zajlik.

Én – mivel ráértem és szívesen részt vettem volna benne – felajánlottam a segítségemet a szüretnél. Gondoltam, mivel lehet ez más, mint egy hagyományos magyar szőlő szüretelés. Mint megtapasztaltam, azért ez nem ugyanaz a történet. A pisztáciát ezen a vidéken eleve két évente szüretelik, mivel a helyiek szerint ilyen ütemben sokkal jobb termést adnak a fák. A szüreten pedig, ami már jócskán a nyári melegben történik, mindenki kalapot és sálat ölt és abban dolgozza végig a napot. Ez nem a fák túl hűs árnyéka miatt, hanem inkább azok gyantája ellen van.

Szóval a szüret Francesco családjával óriási élmény volt, dolgoztunk, énekeltünk és rengeteg termést szedtünk, melynek végén roppant fáradtan, de rendkívül jókedvűen borozgattunk a házuk teraszán, gyönyörű kilátással a vulkánra.

Jó hangulatunkban engem is elkapott az inspiráció és a hála érzése, melyből az az ötletem született, hogy egy teljesen új palacsintával lepem meg vendéglátóimat. Intenzív élményeim alapján, a rendelkezésemre álló helyi alapanyagokból megalkottam egy olyan palacsinta desszertet, ami után még másnap a rokonságot, meg a szomszédokat is áthívták megkóstolni azt, úgyhogy állhattam a palacsinta sütőm felett egész este, de nem bántam.

Olyat sikerült alkotni a pisztácia ihletése alapján, melyhez fogható ízvilágot még nem pipáltam. Volt benne minden, ami az elmúlt napok során megbombázta ízlelőbimbóimat. Hamarosan meglátjátok ti is!