Príma kaland

Emlékeztek egy néhány évvel korábbi Borangolást megelőző nagy felfedezésemre? Amikor megtaláltam a palacsintás receptekkel teli, régi füzetet a PalacsintaHáz alatt húzódó pincerendszer mélyén?

A meglelt kincsünk alapján számtalan új, izgalmas receptből kreáltunk aztán mennyei fogásokat, melyekből több az étlapra is felkerült. Viszont az volt a gond, hogy a füzet a következő év elején eltűnt a PalacsintaHázból. Hiába kutattam fel az összes zugot a házban, nem leltem a nyomát. Még a pinceágakban is kutakodtam, sikertelenül.

Egyik este egy iskolában főztem, ahol a finom palik mellett nagyszerű dolgokról beszélgettünk a teremben ötödikes barátaimmal. Egészen addig, míg néhányunkra ránk is sötétedett.

Este volt már bőven, amikor hazafelé baktattam az avasi pincék macskaköves utcáin. Próbáltam figyelni, nehogy orra essek a csúszós köveken, amikor az egyik oldal ösvényről egy árny suhant elém. Először észre sem vettem a sötét alakot az egyik pince árnyékában, csupán egy halványan pislákoló szempár hívta fel a figyelmemet az illetőre. Széles karimájú kalapot, hosszú kabátot és a száját és orrát takaró motoros kendőt viselt az arca előtt, így az ábrázata szinte teljesen rejtve maradt előttem. Első meglepetésemben még szólni sem tudtam, csak néztem rá bambán. Pár másodpercig mustráltuk egymást, majd hirtelen elkapta a kabátom gallérját, magához húzott és a fülembe súgott egy titkot. Egy titkot, melynek rendkívül megörültem. Elárulta, hogy hol találom az elveszett füzetemet. Ami viszont lefagyasztotta az arcomról a mosolyt az a titok második része volt. Az, hogy ki lopta el a füzetet. Borzongató régi emlékek, harcok tűntek fel elmém mélyéről. Újra előtűnt egy alak, akiről azt hittem, sosem látom többé. Megpróbálta elvenni az otthonomat, ételeim titkát, de szerencsére sikertelenül. Azaz néhány receptet ki tudott csempészni a konyhánkból, amit aztán ilyen-olyan konkurenseknek adott el, de ez édeskevés volt ahhoz, hogy nagyobb kárt okozzon a PalacsintaHáznak. Devilajos volt az, a pincék szörnyetege, az irigység szobra. Egy megkeseredett, romlott, negatívummal telt elme, egy görnyedt, beteg testbe zárva. Teljesen leszívta az energiáját az embernek, ha találkozott vele.

Amint megkaptam a helyszínre vonatkozó információkat, abban a szúrásban elindultam és megtaláltam azt. Az Avasi Temetőben, a Latabár Sírhelytől nem messze, egy fa gyökere mellett ásott résben leltem rá a meggyűrt könyvecskére, amiből egy lap volt kiesve. Ezen a lapon egyetlen recept volt, amit valahogy soha nem olvastam benne, viszont rettentően megmozgatta a fantáziámat. Ezen fellelkesülve el is készítettünk abból – kicsit felturbózva azt – egy igazán mennyei palacsintát, melyet a következő Borangolás keretein belül, az Avas Palacsinta 2016-ként leplezünk le. Jelenleg Príma palacsinta néven találod az étlapunkon.