Palacsinta Patrik Amerikai kalandjai vol. 1.

A tengerentúlra sodort az utam barangolásaim során, de szerencsémre nem egyedül kellett végig csinálnom ezt, régi cimborámmal, Kornéllal tudtam le egy részét. Azonban első jelentkezésemnél egész más társaságra is akadtam.

Első jelentkezés – Miami South Beach

Egy összességében több, mint 14 órás utazást követően érkeztem meg hátizsákommal, palacsintás eszközeimmel Miamiba egy esős estén. Kicsit elkenődtem, hogy az időjárás ilyen cudarul fogadott, de vendéglátóim megnyugtattak, hogy a csapadék gyakori vendég náluk, ami azonban nem okoz gondot. A trópusi eső csak még inkább fokozza a levegő páratartalmát, amitől a meleg még melegebbnek hat

Első utunk másnap Miami talán legismertebb részére, a South Beachra vezetett, mely egy színes, sűrű forgatagra emlékeztetett és ahol számtalan film, sorozat jelenetei játszódtak az elmúlt években, évtizedekben. A fő utca kavalkádjától nem messze egy kubai étterem teraszára ültünk be éhségünket csillapítani. Kiváló kubai szendvicset és tépett malac húst uzsonnáztam, melytől igen jól éreztem magam.

Teli hassal pöffeszkedtünk Kornél barátommal a közel száz évnyi múlttal büszkélkedő, klimatizált étterem egyik asztalánál, amikor szemem sarkából egy ismerős sziluettet pillantottam meg a pultnál. Szembe húzott baseball sapka, napszemüveg, sötét, egyszínű póló, tornacipő. Szóval bárki lehetett volna, de én rögtön ráismertem a barátomra. Stam Tanker kavargatott egy feketét ugyanabban az étteremben, melyben én is voltam. Erre aztán mi esély van?

Miután jól megverdestük egymás hátát a nagy örömre, megittunk egy koktélt és elsétáltunk a tengerpartra hármasban. A nap is kisütött, a páratartalom mellbe vágott, de a látvány és a hangulat mindenért kárpótolt.

Színes forgatag volt az utcán, tele mindenféle nemzetiségű és kinézetű emberrel, akik között nem kevés extrém fizimiskájú fazon is volt. A nagy autók csak úgy dübörögtek, szinte folytak ki belőlük a bulizó fiatalok, a szórakozóhelyek nem különben. Számtalan film híres jelente tűnt fel emlékeim között, látva a pálmafákkal szegélyezett utcákat, a felhőkarcolókat és érezve a tenger és a véget nem érő partik utánozhatatlan illatát.

Stam és Kornél barátaimmal lesétáltunk az óceánhoz, átcaplattunk egy strandröplada mezőn, majd kibuktunk végre a vízhez. A nagy kékség lenyűgöző és gyönyörű, sós zamata semmihez sem hasonlítható. Ennek varázsában egészen alkonyatig feküdtünk a homokban, áztatva lábunkat hűs habjaiban. K.ornélt szinte ki sem lehetett húzni a vízből, bár én is többet pancsoltam benne, mint kint

Ahogy a nap elindult a horizont irányába, a gyomrunk is egyre hevesebben kezdett morgolódni. Rövid nézelődést követően találtam is kialakított grillező alkalmatosságot a parton, ahol tüzet tudtam rakni. Stamékkel elszaladtunk a közeli boltba, bevásároltunk, majd visszamenve előszedtük a hátizsákomból a serpenyőmet és egyéb kellékeimet és indulhatott a móka. 
Úgy terveztünk, hogy összedobunk egy laza vacsorát magunknak, de ahogy elkezdtük a főzést, rekord sebességgel gyűlt körénk a bulizó tömeg. A hangulat magával ragadott és ha már így alakult, úgy gondoltuk, hogy megmutatunk egy szeletet amerika népének a Creppy különlegességéből.

A vett alapanyagokból összerántottam jó néhány Desperado palacsintát, ami ismerős volt számukra a chilis bab kapcsán. A kukoricát nem értették, hogy hogyan került bele, de miután megkóstolták, alig bírtam sütni a repetát. Sokuk soha nem evett még vékony tésztás palacsintát, olyat meg pláne nem, ami chilis babbal volt töltve. Óriási sikerrel zártuk így az estét, alig tudtunk a végén elcsípni egy tányérral mi is.

Vacsora közben már hatalmas buli kezdődött a tengerparton, több tucat fürdőruhás fiú és lány nyomta a táncot, a zene dübörgött a kocsikból, óriási élmény volt. Csak azt a fránya kukoricát nem értették, hogyan kerülhet le a csőről és tesszük bele a chilibe. A palacsinta már nem is hatott furának köretként néhány koktél után ...