Avas palacsintája 2018

Tavaly nyáron hatalmas utazást tettem palacsintás felszerelésem társaságában, meg sem álltam egészen Amerikáig, az Egyesült Állomokig. Miamiban, Floridában kezdtem tengerentúli palacsinta túrámat, melyet számos színes és máig libabőrt okozó történettel fűszereztem.

Egyik ilyen volt, amikor Kornél barátommal felkértek bennünket, hogy vegyünk részt egy tengerparti fiesztán, melynek egyik csúcspontja az esti főző viadal volt, melyen kötelező volt részt vennünk. Előző este sokat tanakodtunk Kornéllal, hogy milyen Creppy különlegességgel kápráztassuk el a buli részt vevőit, de valahogy minden ötletet elvetettünk végül. Ekkor botorkált ki a homokos strandra egy cserzett bőrű, öreg, ránézésre kubai férfi, aki szivarját rágcsálva csupán annyit röffentett oda nekünk vigyorogva, hogy mit gondolkodunk, tengerparton mi mást csinálnánk, mint hamburgert.

No, ez szöget is ütött a fejünkbe. Hamburgert? Igen!!! Méghozzá palacsintából! És ekkor eszembe jutott!!!

Egyszer csináltam már hasonlót otthon, egy avasi fesztiválon egy, még a múlt század elején Amerikába emigrált miskolci család pincéjének mélyén talált recept alapján. Ennek azonban nyoma veszett, feltehetően ellenlábasom, Devilajos lopta ki valahogyan a Palacsintaház pincéjéből.

Akkoriban az avasi pincék világa virágkorát élte, hétvégente megteltek a macskaköves utcák, a vadregényes ösvényeken pincéről, pincére jártak a város polgárai. Minden hetesek voltak a grandiózus összejövetelek, megnyíltak a mennyei nedűket rejtő pincék, harsány kacajoktól, víg nótázásoktól volt hangos a hegyoldal. Egy ilyen korabeli vigasságon kértek meg, hogy találjak ki valami különleges étket a különleges borok mellé. Marhát sütöttek, meg birkát. Én pedig gondoltam egy merészet és először használtam Amerikában élő barátom pincéjében talált receptet. Óriási sikere volt az amerikai palacsinta korongok közé rejtett marha pogácsának, aminek rögtön neve is lett, panburgernek hívták.

Összedugtuk hát a fejünket, emlékeztünk, felidéztük az ízeket, kísérleteztünk egy kicsit és éjfélre készen is állt a receptünk.

Másnap óriási party indult már napközben, mely kitartott egészen estig. Latin ritmusokra rázta a tömeg a tengerben és a homokos parton, koktélok fogytak tucatjával, mi pedig nem győztük gyártani különleges palacsintás burgerünket.

Most azt érzem, hogy a pezsgő élet visszatér az avasi hegyoldal pincéi közé, ezért is aktuális ezt a fergeteges buli fogást a Creppy étlapjára rakni.