Évekkel az Olympos lábánál átélt kalandjaimat követően tértem vissza Görögországba, jobban mondva annak legnagyobb és talán legismertebb szigetére, Krétára. A mesés sziget Görögország déli részén, közel Afrika partjaihoz található és egzotikus élményt nyújt látogatóinak.

Nekem is az volt! Ahogy jókedvűen barangoltam hátizsákommal a szigeten, az egyik lakatlanabb partszakasz sziklás meredélyei közt megbúvó öbölnél egy kisebb társaságba botlottam, akik két férfit figyeltek, körülállva őket. Közelebb húzódva láttam meg, hogy a két férfi összekapaszkodva kezd táncolni. A zene egyre hevesebb lett és ők egyre nagyobb átéléssel ugráltak ritmusra.

Ahogy a hangulat fokozódott, a tempó egyre nagyobb dinamikát diktált, a nézők is beálltak melléjük. Kisvártatva tucatnyi ember táncolt önfeledten a parton. Az egész olyan magával ragadó volt, hogy rövid idő után nekem is mozogni kezdett a lábam, majd nem tudtam megállni, hogy ne ugorjak közéjük én is és részt vegyek ebben a közös ünneplésben.

A szokásaihoz ragaszkodik az ember, főleg ha kellemes, értéket adó, jó szokásokról van szó. Nos, nekem az egyik ilyen, amikor tele pakolom a hátizsákom mindenféle finom, friss alapanyaggal és mobil konyhai eszközeimmel, majd ezzel nyakamba veszem a hegyi ösvényeket.  Így történt ez egy csendes hétvégémen is, melyből aztán életem egyik legoltáribb kalandja keveredett, főszerepben talán az egyik legmegosztóbb Creppy palacsintával.

A felkelő nap országában barangolni igazán egyedülálló élmény tud lenni, ha az ember magába engedi Japán utánozhatatlan atmoszféráját.

Én megtettem, amikor ázsiai kirándulásaim egyik ékköveként eljutottam Japánba. Egyedi kultúra, emberek és hozzáállás, ami annyira távol áll sok európai mentalitásától, mint marhapörkölt az indiai konyhától.

Szicíliában az Etna kürtője éppen nyugodt volt, a nyári nap sugarai édesen simogatták a vulkán oldalát, amikor arra barangoltam és elértem Bonte városát.

Egy mosolygós, középkorú, farmer kinézetű, bajuszos fickó vett fel a furgonjára, aki bevitt a városba, ahol hálám jeléül meghívtam egy igazi olasz feketére. A kávéhoz óriási meghökkenésemre amarettini mandulás csókokat szolgáltak fel, melyek azonnal elvarázsoltak. Újdonsült barátom, Francesco pedig elmesélte, hogy városuk leghíresebb portékája a pisztácia, a családjának is van néhány pisztácia fája, melynek a szürete épp most zajlik.

Éppen hazafelé tartottam egyik utazásomból. Gyalogosan, hátamon a felszerelésemet rejtő hátizsákommal már Miskolcon jártam, a DVTK stadion mellett vitt el az utam. Hétvégi nap volt, pont bajnoki meccs előtt állt a csapat. A szurkolók már szállingóztak a katlan körül, volt, aki sörért, szotyiért állt sorba, volt, aki ajándéktárgyakat bámult a shopba, de sokan csak őgyelegtek a beengedő kapuk előtt, fényképeszkedtek, beszélgettek.