A felkelő nap országában barangolni igazán egyedülálló élmény tud lenni, ha az ember magába engedi Japán utánozhatatlan atmoszféráját.

Én megtettem, amikor ázsiai kirándulásaim egyik ékköveként eljutottam Japánba. Egyedi kultúra, emberek és hozzáállás, ami annyira távol áll sok európai mentalitásától, mint marhapörkölt az indiai konyhától.

Szicíliában az Etna kürtője éppen nyugodt volt, a nyári nap sugarai édesen simogatták a vulkán oldalát, amikor arra barangoltam és elértem Bonte városát.

Egy mosolygós, középkorú, farmer kinézetű, bajuszos fickó vett fel a furgonjára, aki bevitt a városba, ahol hálám jeléül meghívtam egy igazi olasz feketére. A kávéhoz óriási meghökkenésemre amarettini mandulás csókokat szolgáltak fel, melyek azonnal elvarázsoltak. Újdonsült barátom, Francesco pedig elmesélte, hogy városuk leghíresebb portékája a pisztácia, a családjának is van néhány pisztácia fája, melynek a szürete épp most zajlik.

… Patrikra iszonyú súllyal nehezedett a fáradtság, mikor elérte a puszták népének faluját. Koszosan, sárosan vánszorgott be a jurták közé, majd meglátva a köréje gyűlő markáns ábrázatú helybélieket, a kimerültség a földbe döngölte és lehúzta az öntudatlanság tengerének mélységeibe… 

Egy mocskos, takarítást rég nem tapasztalt jurta búrája alatt ébredt, egy roppant kényelmetlen fekvő alkalmatosságon. Amint kinyitotta a szemét csak rendetlenséget látott és az egyik sarokban egy talpig fekete, szakadt, kopott ruhában pipázó vénséges öregasszonyt, aki valami italt kotyvasztott számára ismeretlen összetevőkből. Amint megpróbált felülni, a vén boszorka odabicegett mellé, kezében a frissen készített, fura kinézetű italával. A pohárban sárga-fekete szín összeállítású folyadék lötyögött, melyből a pohár oldalára lógott két fekete színű, cipőfűzőszerű valami. Ezt meg kellett innia, amit választása nem lévén, óvatosan meg is tett. 

Nagyon szeretek túrázni. Többször bebarangoltam már a környező hegységek gyönyörű helyeit. Hol egyedül, hol barátokkal, de mindig az elmaradhatatlan hátizsákom és különleges Creppy alapanyagaim társaságában róttam a kilométereket szebbnél szebb utakon, erdőben. Elképesztő magaslatokra jutottam, festői völgyhajlatokban sétáltam, csodás vidékeken sikerült járnom.

A természet valahogy mindig megnyugtatott. Az erő, mely a vadonban körülvesz, egyedülálló. Tudom, hogy bármikor eltiporhat, ám mégis óv engem, mint gyermekét.

Szóval, néhány évvel ezelőtt magamban barangoltam a Bükk fenséges hegyei között, amikor egyszeriben fura érzések bizsergették meg a hátamat. Hirtelen beborult, kellemetlen szél kerekedett és még az eső is szemelni kezdett. Szerencsémre be tudtam húzódni egy nagyobb barlangba, ahol viszont ott is ragadtam egy időre, mert nem javult az időjárás.