A szívkagyló felfedezése barátaimmal

Felfedező barátaim kalandja a 10 millió éves kagylóval

Óriási dolog esett meg velem a minap. Azaz valójában nem is velem, hanem jó barátaimmal, akik óriási felfedezést tettek. Kiváló cimboráim – Kornél, akit szinte testvéremként szeretek és unokatesója, Márk – sűrűn keveredtek már különféle kalandokba velem. Legtöbbször olyan alkalmakkor, amikor szenvedélyünknek hódolva járjuk a természetet, barangolunk hegyeken, erdőkön át, élvezve azok szépségét, frissességét. Nem mellesleg általában jóféle palacsintás ételeket rottyantva a szabad ég alatt.

Nos, egy szép nyári napon épp együtt róttuk a közeli Bükk hegység lankáit, amikor megtörtént barátaim nagy felfedezése, amit éles szemüknek köszönhettünk. Mályi község fölött, egy régi bányában caplattunk fölfelé, amikor egy érdekes dolgot fedeztek fel a kis kalandorok a bánya agyagos, szikes talajába ékelődve. Tudták, hogy nagy felfedezést tettek, ezért az izgalomtól hajtva kiásták azt a sötétlő valamit a földből. Amikor kézbe vették a tenyérnyi kincsüket, akkor látták, hogy egy kagylót tartanak, aminek az összes barázdája tökéletesen látszott. Szép nagy jószág volt és jó súlyos is. Már akkor sejthető volt, hogy nagy értéket képvisel. Bele is tették hátizsákjukba és meg is indultunk hazafelé. Én javasoltam, hogy a hegytetőn beszéljük meg a további teendőinket ezzel a kagylóval kapcsolatban. Egy tisztáson raktunk tüzet egy arra kijelölt tűzrakó helyen, ahol a magammal vitt alapanyagokból kisütöttem gyorsan néhány palacsintát, különféle finomságokkal megtöltöttem azokat, majd ezeket majszolva vitattuk meg a továbbiakat. Evés közben gyönyörködtünk a kagylóban és megbeszéltük, hogy a legjobb helye Miskolcon, a múzeumban lenne. Így hát a fiúk azt a döntést hozták, hogy beviszik oda azt és nekiajándékozzák a miskolci Herman Ottó Múzeumnak.

A következő héten ez így is történt. Kornél és Márk beballagtak a múzeumba és leadták kincsüket egy ott dolgozó tudós féle embernek, aki nagyon örült neki. Pár hét elteltével telefonált is, hogy elvégezték a bevitt kagylón a szükséges vizsgálatokat és megállapították, hogy egyedi darab, közel tízmillió éves szívkagylóról van szó, ami az ősi Pannon-tenger – ami a mostani Kárpát-medence helyén hullámzott sok millió éve – lakója volt. Igazából nem maga a kagyló volt, amit találtak, csak a kagyló belsejének a lenyomata, ami az idők során szinte tökéletes formát mutatva kövült meg.

A múzeum a nagy örömre külön vitrinbe állította ki a Pannon-tenger tárlat keretein belül a kagyló lenyomatot, mely előtt tábla jelzi a mai napig, hogy Kornél és Márk felfedezők ajándékát látják a látogatók itt. Az elmúlt héten ünnepélyes ceremónia keretében magától az alpolgármestertől kaptak oklevelet és ajándékcsomagot a megtalálók, szerepeltek újságban interneten, valódi celebek váltak belőlük.

Hihetetlen büszke voltam rájuk. A legkevesebb, amit tehettem az volt, hogy az átadót követően mindkettejükkel a PalacsintaHázban ünnepeltem, ahol degeszre ettük magunkat a kedvenc palacsintáinkból. A felfedezésink kora azonban ezzel korán sem ért véget. ezután kezdődik igazán …